Csillogós-villogós fotózkodás vagy sárban csúszkálós terepfutás? | 2024.04.21.

„Mit választ a modernkori Homo sapiens a digitális szemfényvesztés és a patológiás produktivitás korában?

E kettő programlehetőség közül szívem szerint kivétel nélkül mindig a másodikat választanám, de mégis hajt a kíváncsiság (lényegében a dopamin), hogyan gondolkoznak különböző háttérrel rendelkező Sporttársak, Sorstársak és Embertársak: mi áll életfilozófiájuk hátterében, milyen mozgatórugók vannak egy-egy top sportoló, előadó, üzletember, cégvezető stb. háttértörténetében?

Mi a miértje? Mi számít számára sikeres Életnek? Mitől érzi magát boldognak? Miért olyan, amilyen, és miért cselekszik úgy, ahogy? Utólag visszatekintve az elmúlt évtizedeire, mit csinálna másképp, mit bánt meg és mit nem bánt meg?

Hogyan vélekednek az idő és a figyelem értékéről, a soha vissza nem térő pillanatokról vagy akár az elmúlásról, hitről, vallásról, boldogságról, teljes életről, egészségről, longevity-ről?

Emberi történetek és szemléletmódok megismerése végett, a kapcsolódás miatt, és a mérhetetlen kíváncsiságom miatt a különböző életfilozófiák után kutatva szívesen csatlakozom az olyan eseményekre is, ahol olyan emberekkel találkozhatok és beszélgethetek, mint Gazsi Zoltán, akivel legalább három közös pontunk van: mindketten legyőztük a rákot, mindketten szeretnénk legalább 100 évig élni (de inkább 120-ig), és a történetünket, tudásunkat, tapasztalatainkat könyv formájában is megosztottuk.

Zolinak az “Emberszemlélet” című könyvét még a megjelenés előtt olvasva a fenti kérdések nagy részére választ kaptam. Igyekszem tanulni belőle.

Én pedig huszonévesen – a nálam bölcsebb emberekhez képest kissé még “zöldfülűen”, de jelen helyzetemhez képest kellően tudatosan – a saját tapasztalataimat igyekszem átadni a Super sapiens c. könyvemben. Zoli könyvéhez hasonlóan a longevity témában rengeteg személyes tapasztalattal, élménnyel és tudományos ténnyel fűszerezve a történetet.

Tesszük mindezt azért, hogy minél többen, minél tovább, minél egészségesebben és minél teljesebb életet élhessünk.

Zolival nem egy zéró összegű játszmaként tekintünk a tudásátadásra: a tudás nem egy olyan erőforrás, amiből ha adunk, akkor nekünk kevesebb marad. Sőt. Minél többen minél többet adunk egymásnak, annál több lesz mindannyiunknak.

Ezzel a szemléletmóddal érdemes olvasni Gazsi Zoli “Emberszemlélet” c. könyvét és a “Super sapiens” c. kötetet is.

Zoli könyvét Mindenkinek szívből ajánlom, aki szeretne az ő több évtizedes emberközeli vezetői tapasztalatából tanulni és a megszerzett tudás által egy hosszabb, egészségesebb, teljesebb életre törekedni.

Zoli élet- és emberszemléletét jól mutatja, hogy miközben cégvezetőként dolgozik, családapaként és férjként helytáll, rákkal küzd, kemoterápiát kap, majd kigyógyul, saját könyvén munkálkodik és mindeközben a Super sapiens könyv megjelenését (és rengeteg más ügyet is) támogat: a sikert abban is méri, hogy hány embernek tudott segíteni és mennyi karitatív tevékenységet tudott támogatni – azaz, hogy mit tudott és mit tud visszaadni embertársainak, sorstársainak és az Életnek.

Mindezek tudatában megtisztelő volt Zolitól átvenni az Eisberg Kft. különdíját, “Az év egészségtudatosságra ösztönző sportolója” díjat, amelyet ezúton is köszönök!

A “Csillogós-villogós fotózkodás vagy sárban csúszkálós terepfutás?” kérdést feltéve magamnak az alábbi gondolatok jutnak eszembe:

Mariott Hotel. Díjátadó. Szuper, szuper – mindent értek és mindent élek, de a legjobb mégis az, amikor a Börzsönyben egy csapat terepfutóval ‘eltűnünk’ az erdő mélyében, és a legnagyobb csapatflowban kapcsolódunk egymással és a természettel – számomra legtöbbször ez a siker.

A díjátadásnál pedig számomra nem a díj volt a siker, hanem az, hogy ezt Zolitól kaphattam. „